A boldogság döntés kérdése!

Műveim

Novella az újraszületésről

Ha egy élet véget ér, akkor egy másik elkezdődik…

Csak egy nagy csattanást halottam, olyan gyorsan történt minden… Láttam az eső áztatta utat, a sok embert, aki odajött hozzám, hallottam, hogy kiabálnak: „Hívják a mentőket!” Furcsa ízt éreztem a számban, olyan volt, mintha egy nagy kődarabok lettek volna a benne, nem is éreztem, hogy a fogaim azok, amikre éppen ráharapok.

Sok minden kavargott a fejemben azon a délutánon, nem volt nálam az esernyőm, a szemüvegem is megázott, és ez miatt nem vehettem észre azt az autót, hallottam valami dudaszót, de már késő volt, hogy félreugorjak. Ha belegondolok, hogy ez lesz életem utolsó órája… Sosem filozofáltam a halálról, de nagyon féltem tőle, valami borzalmas élménynek gondoltam. „ Na bumm, elütöttek, és akkor mi van?” Gondoltam magamban. Valószínűleg eltörhetett a lábam és a kezem, és azon morfondíroztam, hogy pár hét kórházi fekvés után már élhetem tovább az életem. Azt a feketeerdő-tortát meg megsütöm később…” Vajon sokáig tart, míg innen felkanalaznak? Valaki segítsen már! Hahóóó” Azonban valamiért nem jött ki hang a torkomon, viszont annak örültem, hogy hallottam a szirénát, végre jött értem a mentő. Közben mindenki nézett rám, és aggódó arcokat láttam magam körül.

 Ahogy ott feküdtem, egyszer csak elkezdtem emelkedni, láttam a saját testem, ahogy idegen emberek pofozgatják az arcomat, nyomkodják a mellkasomat… Nem éreztem már a fájdalmat, sőt a testemet sem éreztem egyáltalán, mintha minden olyan könnyű lenne.  Láttam magam, ahogy a testem letakarják egy pokróccal. Aztán minden olyan sötét lett, nem is csoda, hiszen leszállt az est, vagy legalábbis azt gondoltam. Az eső még mindig esett, de már azt sem éreztem, hogy esik, viszont, ahogy felnéztem az égre láttam egy pislákoló, de közeledő erős fényt, ami húzott magához, ahogy lebegtem.

 Már körülbelül 10 méterrel lehettem a föld felett, amikor hangot hallottam… Felnéztem, és a nagymamám nyújtotta felém a kezét. „Gyere Alexandra, szép hely lesz, megígérem!” Akkor tudatosult bennem, hogy meghaltam. Nagymamám 7 éve halt, meg és borzasztóan hiányzott már, és egyszerre csak ott lebegett előttem. Mindig tudtam, hogy egyszer még látni fogom, sokszor álmodtam vele, miután meghalt, tudtam, hogy ő az égből figyel, és vigyáz rám, és most hogy láttam magam előtt, könnybe lábadt a szemem, de a könny nem folyt végig az arcomon, hanem pillangóvá változva felszállt az égbe, ekkor tudtam, hogy most már minden jó lesz. Boldog voltam, olyan boldog, mint egész addigi életemben sosem. A fény teljesen beborított, puha volt meleg, és én a szívemben pont ezt a melegséget éreztem, és akkor vettem észre, hogy a mellkasom zöldesen ragyog…

 Odafutottam, és megöleltem a nagymamámat, aztán emelkedtünk egészen fel a felhők közé. Amikor már nagyon magasan voltunk, az egyik felhő mögött csodálatos rétet pillantottunk meg.

Virágillatot éreztem, a szelíd kristálytiszta szellőtől fellélegeztem, amit láttam, az maga volt a csoda. Előttem egy folyó hömpölygött, a háttérben hatalmas hófödte hegyek, középen pedig egy hatalmas szivárvány, amin egyszarvúak közlekedtek. A hegyek előtt hatalmas fenyőerdő, középen hátul pedig egy kis ház terült el.  Angyalok röpködtek mindenhol, fehér ruhában. Ezüst tollaik fényesre festették az eget. A folyóban pedig sellők integettek nekem. Aztán láttam, hogy világít a mellkasom almazöld színben, alábbhagyott a ragyogás, és éreztem, hogy az egész testem egyre könnyebb lesz… Nagymamám szájára mosoly görbült, közben szeméből záporoztak a pillangók, pont úgy, ahogy nálam is…

 „Nagyi, ez a Mennyország?” Ő nem szólt semmit… Futni kezdtem a szivárvány felé, de ahogy futottam, emelkedtem is. Furcsán éreztem magam, mintha lett volna a hátamon valami, nem tudtam mi aztán nagymamám így szólt: „Tudsz feljebb is repülni a szárnyaiddal!” És akkor láttam, hogy repül… Hirtelen a hátamhoz kaptam, és valamit meghúztam, akkor láttam, hogy tollak voltak a kezemben. „Angyal lettem nagyi?” De őt már csak távolról láttam: „Gyere velem!”  Kiáltotta, és én mentem, pontosabban repültem utána. A madarak ösztönösen tudják ezt, fióka koruk óta arra készülnek, hogy egyszer szárnyra kaphassanak. Én 35 éves korom óta vártam, de sajnos, vagy szerencsére csak halálom után sikerült. Először csak kicsit tudtam felemelkedni, meg először nem mertem magasabbra menni, de aztán felemelkedtem és sikerült… „Tudok repülni?!” Hát tudtam, nem is akárhogy! Forogtam a levegőben, testemet érte a hűs levegő, csodálatos érzés volt, ha akartam elkezdtem zuhanni, utána pedig újra fel. Szabad voltam, pont olyan szabad, mint amilyen mindig is szerettem volna lenni, szellő, és fény voltam. Az angyalok pedig mosolyogtak rám, és a fejük felől fehér fényt sugároztak felém, bennem összegyűjtve a fényt, én voltam a legfényesebb az égen, és a fény egy hatalmas pókhálót alkotott a felhők között, és egy hatalmas kört formált, aminek én voltam a közepén.

 Aztán nagymamám hívott, hogy repüljek utána. Pont a kör közepétől felfelé szálltunk, és egyszer csak megpillantottam egy trónt, és rajta ült valaki. Alig mertem elhinni, Jézus volt. Ő ült ott. Könnybe lábadt a szemem, leborultam a lába elé, és sírtam, teljes szívemből zokogtam, és elcsuklott hangok könyörögtem: „Atyám, bocsáss meg, én olyan gonosz voltam, annyit hazudtam! Millió kisállatot tapostam össze életem során. Sokszor elfelejtettem hozzád imádkozni, amikor pedig meg kellett volna köszönnöm, hogy segítettél, elfelejtettem!  Sokszor haragudtam azokra, akik megbántottak, talán rosszat is kívántam nekik, bocsáss meg uram, szeretlek, kérlek, ne haragudj rám!

Jézus így szólt: „Gyermekem miért sírsz? Senki sem tökéletes! Azoknak a kisállatoknak az volt a sorsuk, hogy te küld őket hozzám, hazudni mindig azért hazudtál, hogy megússz egy nagyobb veszekedést, az pedig természetes, hogy rossz szívvel gondoltál azokra, akik bántottak, de utána képes voltál megbocsátani nekik. Ha valaki bánatot okoz a másiknak, akkor mindig keletkeznek negatív érzések, de te mindig felül tudtál emelkedni rajtuk.  És a legfontosabb, hogy tudsz bocsánatot kérni, ez nagyon fontos. A bocsánatkérés sokszor a legnagyobb gyógyír a lélekre, ez az a szeretetteljes kapcsolatok alapköve. A bocsánat egy olyan szó, amit ki kell mondani, ez a jele annak, hogy bűneinket megbántuk, ez a legnagyobb ajándék, amit egy ember kaphat. Megbocsátok neked! Bűneid alól feloldalak, most pedig menj, mert vár az új életed!

„Új élet Uram? Kapok még egy új életet?” „Igen!” Válaszolta Jézus: „Menj, és válj olyanná következőleg, amilyen mindig szerettél volna! Képes leszel kiteljesíteni önmagadban azokat a tulajdonságodat, amik végigkísértek a régi életed során. Azokat felhasználhatod, amit ebben a lezárult életedben szereztél, most menj, és készülj fel az újraszületésre!”

Most nem csak a szárnyak miatt repültem, hanem a lelkem is szárnyalt… Úgy éreztem, megtisztultam, és arra gondoltam, következő életemben megmentem a világot, hiszen mindig is ezt akartam csinálni. Végre mások szolgálatára lehetnék, az helyett, hogy csak a magam boldogságát keresném, mint ahogy azt tettem ebben a lezárult életemben.

„Hajnal tündér is fog vezetni téged az utadon, sok sikert!” Mondta Jézus, és hirtelen eltűnt a szemem elől.  Megláttam magam előtt egy kicsi sárga ruhás lényt, akinek pillangószárnyai voltak, és rózsaillatot árasztott magából.

„Én vagyok Hajnal, segíteni fogok neked abban, hogy megtervezd a következő életed, gyere velem az ezüst erdőbe.”

Leszálltunk az égből egy hatalmas fenyőerdő elé. „Ebben az erdőben olyan gyümölcsök vannak, amikből vehetsz, 10 darabot, tulajdonságokat rejtenek, vigyázz, mit veszel fel, mert ha például túl sok önbizalmat veszel magadhoz, nem tudod hitedbe befogadni Istent, magadat fogod isteníteni, ami nem mindig jó.” „De az embernek szüksége van önbizalomra ahhoz, hogy elérje a céljait nem?” Kérdeztem „Igen, de a kulcsszó a mértéktartás, bár ha úgy eszel az önbizalomból, hogy eszel hozzá bizalmat is, akkor már nemcsak magabiztos leszel, hanem másokban is megbízol majd.” 2 darab önbizalmat, 2 darab másokban való megbízást vettem fel, és ettem meg.  Hajnal ingatta a fejét, de nem figyeltem rá… „Most jön a kitartás és az erő gyümölcse, lássuk kiválasztod-e belőlük a legjobbat.” 3 gyümölcsöt láttam magam előtt, amit 3 törpe tartott. Mindegyik megpróbált rábeszélni, hogy az ő gyümölcsét vegyem el, az egyik azt mondta: „Válaszd az enyém, megígérem, tele leszel energiával már gyermekkorodtól fogva, mindenre képes leszel!” A másik közbevágott: „Az én gyümölcsömmel hatalmas terheket képes leszel elviselni, akár egy óriási terhet is magadra vállalhatsz, és képes leszel viselni!” A harmadik így szólt: „Ne hallgass rájuk! Az én gyümölcsömmel átlagos leszel, de folyamatosan növekszik a teherbírásod, és szépen lassan egyre jobbá válsz!” Tetszett ez a beszéd, és kivettem ennek a törpének a kezéből a gyümölcsöt, és megettem. Hajnal megtapsolt: „Helyesen döntöttél, tudod a Jóisten mindig csak akkora terhet fog rád rakni, amennyit elbírsz, ha úgy érzi, többre vagy képes, akkor nehezít a dolgokon. Nem jó tehát, ha túl nagy terhet akar az ember magára vállalni, viszont megijedni sem kell tőle, mert mihelyt képes lesz elviselni a terhet, magára vállalhatja, tehát nem menekül el a probléma elől, hanem felnő a feladathoz, ügyes vagy!” Most jön a befelé fordulás gyümölcse.” „Ebből vehetek 2-őt?”  Kérdeztem Hajnalt. „Miért?” Mondta ő. „Azért, mert szerintem az embernek duplán szüksége van arra, hogy magába nézzen, mert az történik az életben, ami bennünk van, és ha képesek vagyunk magunk szemében meglátni a gerendát, akkor mások szemében nem keresgéljük többé a szálkát, hanem a magunk portáján söprögetünk először.” „ És ha mindig csak magunkban keressük a hibát, akkor mi történik? Bár értem, mit akarsz mondani, jó ember lesz belőled, az biztos! Még 3-at vehetsz, jól gondold meg! Most jön az aktivitás gyümölcse, nézzük, mennyire akarsz aktív lenni?”” Nagyon!” Válaszoltam, és ösztönösen bekaptam 2 darabot.” „ Mit csinálsz? Egy is elég lett volna… Ezzel most azt érted el, hogy szabályosan rosszul leszel, ha nem csinálhatsz valamit, ezt akartad?” Hát nem…” Mondtam, és elszomorodtam… De akkor megláttam a földön egy csigát, aki így szólt. „Segítek neked, adok neked egy lustaság házat, és egy olyan szokást, amivel ki tudod magad kapcsolni, és élvezni fogod, hogy nem kell csinálnod semmit, jó lesz?” Megörültem, és megettem azt, amit a csiga adott. „Jól van, elfogytak a lehetőségeid, sok mindenből nem ettél, ezért segítségre szorulsz. Nem ettél a gondoskodás gyümölcséből, tehát ezt meg kell tanulnod. Életed elején még az alapvető dolgokban is segítségre szorulsz, meg kell tanulnod gondoskodni, először magadról, később másokról.  Nem születik veled a társaságkedvelés, de ezt is majd meg fogod tanulni, ahogy a céltudatosságot is, és azt, hogy képes legyél uralkodni másokon.

Hajnal elővett az egyik virág alól egy ezüst kulcsot. „Nézd meg, mi van ráírva!” A kulcsnak szív alakja volt, és az volt ráírva, hogy: MEGÉRTÉS!” Igen elcsodálkoztam. „Mit kell megértenem? Mindent értek, amit eddig elmondtál, nem hiszem, hogy mást is kéne tudnom, szerintem felesleges ez a kulcs!” Vissza akartam adni, de eltűnt a kezemből, közben a homlokomban finom melegséget éreztem… Hajnal így szólt: „Meg kell értened, miért jöttél ide, Isten miért alkotott meg téged? Kiről kell gondoskodnod, mikor kell kiállnod magadért, és mikor kell hallgatnod. Milyen célokat kell kitűznöd és elérned? Mellette meg kell tanulnod, mikor tekintheted magadat hibásnak, és mikor kell megbocsátani. Mikor kell aktívan fellépned, is mikor lehetsz passzív. Nagyon nagy hangsúlyt fektettél a hitre, ez egy hatalmas áldás, persze ha rossz célokra használod hatalmas átok is. Viszont megtalálod a saját erődet, és Isten vigyázni fog rád utad során.

„Most átkísérlek Holdfényhez, ő segít majd neked, milyen emberekre van szükséged ahhoz, hogy ezeket a dolgokat megvalósítsd.” Hajnal a folyóhoz vezetett engem, ahol egy sellő integetett nekünk. „Én vagyok Holdfény. A hely, ahová megyünk a folyó alján van.” Erre meglepődve kérdeztem: „És hogy kapok odalenn levegőt?” „Kapni fogsz, ez az Élet vize, nem kell félned, ugyanúgy kell lélegezni odalent, mint idefent.” Bíztatott Hajnal. Kissé vonakodtam, de aztán belementem a folyóba. Először megijedtem, visszatartottam a lélegzetem, mikor lemerültem a víz alá. Gyönyörű látvány fogadott. A víz alatt minden kéken és ezüstösen csillogott. Közben a víz finoman hullámzott. Fényes csíkokban futott bőrömön végig a Napfény, és opálosan fénylettek a sziklák a kövek a folyó alján. Apró halak úsztak el előttem, a vízi madarak bele-bele csobbantak a vízbe, amitől én először nagyon megrémültem, és kieresztettem a levegőt. Hatalmasat köhögtem, és döbbenten vettem észre, hogy kapok levegőt. Olyan érzés volt, mint az erdőben, annyi volt a különbség, hogy a fülem telement vízzel, ezért furcsán visszahangzóan hallottam Holdfény hangját.

„Gyere velem, csak ebbe a nagy barlangba megyünk be, ott kiválasztjuk neked a szüleidet, és azokat az embereket, akik szeretnek.” Egy hatalmas tükör volt a barlang közepén, ahova mentünk. A tükörben láttam magam, és a Nagymamám. Amikor megláttam megörültem. „Nagyi, ugye velem leszel következő életemben is?” „Hát persze kislányom, de… ” „De nem biztos, hogy a nagymamádként, inkább valaki másként játszik fontos szerepet az életedben.” Szólt közbe Holdfény, majd így folytatta:

„Most kiválasztjuk a szüleidet, mit jelent számodra a szülő fogalma, jól vigyázz mit mondasz, mert amit mondasz azzá lesz választásod, fénnyé, ha azt szeretnéd, és földdé, ha azt kívánod…”

Nem értettem ezt az eszmefuttatást, de nekiálltam mondani: „ A szülő szerintem olyan személy, aki felruházza az embert azokkal a tanácsokkal, amiknek a segítségével egyedül is képes majd megállni a lábán. Hiszen az állatok is addig nevelik a kölykeiket, hogy… „Állj! Szerinted csak erre való a szülő? Hogy neveljen és kész? Nem gondolod, hogy ennél több?”  Mondta Holdfény. Én erre vállat vontam: „Talán arra is való, hogy jó, vagy rossz például szolgáljon és …” „és szerinted melyikből lehet jobban tanulni?” Szólt Hajnal. Én rávágtam: „Mindegyikből természetesen, de talán a rosszból jobban.”

Holdfény erre így szólt: „Legyen, ahogy kívánod, a szüleid jó illetve rossz példaként fognak szolgálni neked. Mindkét szülődben látod a jó és a rossz dolgokat, meg kell őket pontosan figyelned, és meg kell látnod azokat a tanácsokat, amikkel ők utadra engednek.  Vigyázz, ezekre neked magadnak kell rájönnöd, viszont szüleid sokat fognak neked az elején ebben segíteni, aztán egyre kevesebbet. Következő kérdésem: Milyen legyen az édesapád? Mit jelent számodra az apa? Jól gondold meg, hogy mit mondasz, mert amit gondolsz, azt fogod visszakapni az életben.”

„Az édesapám legyen kötelességtudó, és erős ember, sokan szeressék, tőle szeretném örökölni az emberszeretetem, és… „És hogyan szolgál számodra rossz példaként?” Szólt közbe Hajnal. Erre elgondolkoztam: „Talán az lehetne a rossz tulajdonsága, hogy sokszor rossz emberekkel törődik, és azokkal pedig kevésbé, akik igazán megérdemlik, talán az is lehetne, hogy túlságosan nyíltszívű, és büszke, persze mint minden férfi, ami a szívén az a száján, és oroszlánként védi a maga igazát…” Ahogy így szónokoltam, a régi életemben lévő nagy szerelmemre gondoltam, aki pont ilyen volt…

„Rendben, ahogy kívánod, édesapád egy erőszakos, de kötelességtudó ember lesz, aki egy igazi férfi. És szerinted milyen nő illene hozzá? Ő lesz az édesanyád, milyen legyen ő?” Kérdezte Holdfény

„Az édesanyám egy igazi Nő legyen!” „Igazi nő? És milyen egy igazi nő? Szólt közbe Holdfény. Én erre gondolkodás nélkül rávágtam: „Érzékeny, félénk és gyengéd, legyen beleérző képessége, fél szavakból is érezze, hogy mire van szüksége a gyermekének, és…”És mi legyen a rossz tulajdonsága?” Erre én: „Talán az, hogy kicsit zárkózott, és néha túlontúl érzékeny. És nem meri a másikat szemtől szemben bántani, mindig meggondolja, mit mondjon, nem akar rosszat senkinek…”

„Legyen, ahogy kívánod, édesanyád egy zárkózott félénk, de gondoskodó nő lesz. És mit gondolsz, mit tudnak ők ketten együtt, ha belegondolsz nagyon különböző emberek, lehet, sokat fognak veszekedni, pontosabban édesapád kiabál, édesanyád meg hallgatja… Mit fogsz ebből te tanulni?

„Talán azt, hogy legyünk bátrak, mégis bátortalanok, legyünk kívülről erősek, belülről gyengédek, illetve kívülről gyengédek, belül pedig erősek… „Ennek semmi értelme, valahogy jobban össze kéne foglalnod a dolgokat… Mik azok a tanácsok, amelyeket ők adhatnának neked? Ne ijedj meg, meg fogod kapni ezeket a tanácsokat, én csak arra vagyok kíváncsi, mit lehet tanulni egy igazi nőtől, és egy igazi férfitól egyszerre, melyikre akarsz jobban hasonlítani, és miért?” Egészítette ki Holdfény a kérdését. Erre szintén gondolkodás nélkül rávágtam:

„Szeretnék olyan gyengéd lenni, mint az édesanyám, mégis belül olyan erős, mint az édesapám. Szeretnék gondoskodni mindenkiről, akit szeretek, és képes szeretnék lenni oroszlánként védelmezni is őket, ha kell, persze mindezt nem harsányan és erőszakosan, hanem olyan nőiesen…

„Tehát nő akarsz lenni?” Kérdezte Holdfény. Én erre: „Persze, eddig is nő voltam, szerintem, ha nő leszek, azzal jobban érvényesülhetnék ezekkel a tulajdonságokkal, és…”

„Legyen, ahogy akarod, egy kívül gyengéd, belül pedig erős nő leszel, kívülről emberszerető, és kedves leszel, viszont benső világodba csak kevesen kapnak betekintést, de akit beengedsz, annak bármikor otthont adhatsz a szívedben.”  Holdfény a tükörre tette a kezét ami a barlang közepén volt,  láttam benne a nagymamámat, aki integetett, végül egy galambbá változva eltűnt a szemem elől.  A tükörből viszont kijött 2 égszínkék gyöngy, ami odarepült hozzám. Kellemes meleget éreztem a torkomban…

„Most pedig átkísérlek Szellőhöz, ő majd segít, milyen barátok fognak kísérni az utadon.” Holdfény elbúcsúzott tőlem, én pedig a folyó aljáról kiúsztam a partra. A szivárvány-hídról integetett nekem egy pegazus. „Én vagyok Szellő, gyere ide fel!” Kiabált, én persze szárnyaimmal engedelmeskedtem neki. Amikor felértem láttam már, hogy a szivárvány színei apró vízcseppek voltak, ahogy hozzámértek, engem is szivárványszínűvé varázsoltak. „Itt mindenki ilyen színes lesz?” Kérdeztem Szellő nevetett: „Persze, de hát mindannyian színesek vagyunk, mindannyiunkban ezer féle szín van, a lélek mindig is színes volt és színes lesz.” „És a gonoszok? Nekik csak egy színük van ugye?” Kérdeztem. Erre szellő mérgesen nézett: „Mi az, hogy gonosz? A világban nincs olyan, hogy gonosz szín, meg jó szín, mindenkiben vannak előnyös, és nem előnyös tulajdonságok, még az általad nagyon gonosznak titulált emberekben is vannak színek, senki sem egyszínű, maximum negatív energiát hordozó. Hiszen erről szólnak a szívek, energiákról.

2 fajta óriási energiafajta van a világon, a Jin és a Jang? Hallottál már róluk?” „Nem…” Feleltem, de elgondolkoztam… és rávágtam: „Akkor senki sem gonosz? És a Sátán? Talán ő sem gonosz? Vagy… „Ő rossz rezgésű jinesebb energiát hordoz . Mondta Szellő, Majd Hozzátette ezt az energiát az emberek nem szeretik, pedig ennek az energiának is van helye a világban, ha ezt rossznak gondolod, az rendben van, de attól még létezik, és gondolom, tudod, mi a Jang, ha ebből indulsz ki?” Én erre rávágtam: „Hát persze Jézus, ő a tiszta jó, ő áll minden felett létezik, és neki le kell győznie a gonoszokat, és… „Állj! Tudod, mi történne, ha az általad nevezett gonosz eltűnik? Förmedt rám Szellő, akire egy kicsit neheztelve nézve mondtam: „Hát nem…” „Akkor én elmondom, mindannyian meghalnánk… a 2 energia nem létezik egymás nélkül, mind a 2-re szükség van, mondok egy példát. A jang energiához a pozitív energiák tartoznak, mint például a napsütés, de szeretnél egész nap a tűző Napon állni? Nem jó érzés bemenni a hűs árnyékba? „Hát de…” Motyogtam. „Az árnyék jin energiát tartalmaz, szerinted mi történne, ha eltűnne a Földről az árnyék? Várjál, segítek, azt senki sem élné túl. Minden emberi lénynek van fényes és árnyoldala, és az életében is vannak jin és jang energiájú napok hónapok évek, de ez mind azért van, hogy az emberek fejlődjenek, Isten és a Sátán nem egymás ellenségei, hanem vetélytársai, illetve kiegészítői egymásnak, együtt alkotnak meg egy embert, akinek egyszer jinesebb, máskor jangosabb feladatot adnak. De tudod egyáltalán mit jelent ez a 2 energia? Ugyanis ezek az energiák sokféleképpen magyarázhatóak, például gondolom, tudod milyen energiájú a világszabadság érzése? „Jang!” Vágtam rá. „És a gyengéd hallgatás?” Az is jang természetesen, hiszen ha hallgatunk… Hajnal nevetett:  „Na, látod, akkor mégsem érted, a csend az jin, a férfias erő az jang. A félénkség, jin, míg a bátorság jang, a magabiztosság is jang. Míg a zárkózottság jin, a gyorsaság jang, a lassúság jin, de a gondoskodás is jin, mert az anya gyengéden és lassan ringatja keblén a gyermekét, és óhatatlanul halkabban beszél, nehogy felébressze a kicsit, szerinted tudna aludni, ha világszabadságot kiabálva táncra perdülve táncolnánk körülötte?” Bátortalanul így szóltam: „Hát nem tudna aludni az biztos… de…” „Meg kell értened, hogy nem csak a jang, hanem a jin erőnek is ugyanúgy helye van a világban, az más, hogy helyes-e vagy helytelen, jó vagy gonosz. A jin energiához tartozik még a hallgatás, a nem cselekvés, a tűrés is. Szerinted miért mondta Jézus azt, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel? Erre rávágtam: „Azért mert jó…” Pedig, ha belegondolsz jin-ként viselkedett, akkor most ő is gonosz?” Kérdezte Szellő. „Nem….” Morogtam. „Ezt magyarázom, hogy az agresszivitás is jang, a passzivitás jin, ő például itt az energetikailag való kiegyenlítésről beszél, arról, hogy egy jang erőre jinnel reagáljunk, zseniális megoldást kínált energetikailag. A jangra jinnel válaszolt, a jin tehát nem feltétlenül jelent gonoszat, és a jang sem jelent pusztán jót, csak más maga a 2 energia. Te például rengeteg jang energiát vettél magadhoz, amint látom, sok hitet és bizalmat, mégis nő leszel, és a feladatod az empátia, hát nem varázslatos ez az összeállítás? Neked sem mondta meg senki, hogy ezt csináld, és mégis sikerült….” Döbbenten kérdeztem meg és szinte magamon kívül kiáltoztam: „Az én feladatom az empátia?! De hát én azért akarok újraszületni, hogy tanítsam az embereket, hogy világszabadságért harcoljak, hogy megváltsam a világot, hogy eltiporjam a gonoszt, hogy megvédjem a gyengéket! Ezt nem lehet gyengéden megoldani, ehhez erősnek, harciasnak kell lenni, és…

Szellő rám kiáltott: „NYUGODJ MÁR MEG!! Azt hiszed talán, hogy mindezt nem fogod tudni elérni???” „Hát  már nem is tudom” Néztem szomorúan magam elé. Szellő így folytatta: „A  szabadságot úgy érheted el, hogy hagyod, hogy a körülötted lévő emberek szabadon tehessék azt, amit akarnak, nem korlátozod őket. A világszabadság pedig akkor jön el, ha a világon mindenki toleráns lesz a másikkal, a gyengék a te gondoskodásoddal erőssé tudnak majd válni, méghozzá azért, mert tudják, rád mindig tudnak számítani, a te férfias harci kedved helyett ebben a következő életedben elő kell venned a gyengédebb, ha úgy tetszik jin-es oldaladat, zárkózott leszel, de kedves, óvatos leszel, és türelmes, toleráns leszel, és gondoskodó. Ez mind jin, ebből gondolom kitaláltad, hogy a jin erő nem gonosz, és majd meglátod, hogy a világmegváltó dolgaid sorra beteljesednek. De ahhoz, hogy jin erőd legyen, sok jang külső behatásra lesz szükséged, hogy igazi jin lehess. Először is ott van az édesapád, egy eléggé erős jang természetű ember. Mivel neked jinnek kell lenned, ezért ő negatív példa lesz számodra bizonyos szempontból, viszont tőle öröklöd ember és szabadságszeretetedet, édesanyádat először túl gyengének fogod találni, később azonban rájössz, hogy igen erős asszony.  Életed elején nagyon fogékony leszel arra, hogy megtanuld, hogyan kell nőiesen viselkedni, ezért sok jang-ot kapsz, persze rossz példaként fognak neked szolgálni, hogy megértsd, nem vezet jóra mindig az erős, férfias viselkedés. Ezért kapsz egy lányt gyermekkorodban, akivel egymásnak görbe tükröt tartotok, készülj fel, hogy utálni fogjátok egymást. Pont ez jelzi, hogy ti vagytok egymás tökéletes lelki társai. Ő azt fogja neked jelképezni, hogy milyennek nem szabad lenned, azt fogod látni, hogy ez a lány káoszt csinál maga körül. El fog borzasztani ez a fajta viselkedés, és tudni fogod, hogy ilyen semmiképpen sem szeretnél lenni. Később a fiúk közül is megtalálod azt, akihez nem akarsz majd hasonlítani, megismered az ellenkező nemből is azt, ami elrettentésül szolgál a számodra.”  Én csak hallgattam, nem tudtam mit mondani, nem is tudtam már azt elképzelni, hogy milyen leszek.

„Látom össze vagy zavarodva, ezért kaptad feladatul a megértést. Ne félj, idővel minden kérdésedre megkapod a választ! Most pedig átkísérlek Forrószívhez, ő megmutatja, kik azok az emberek, akik fontosak lesznek számodra, nevezhetjük őket a szerelmeidnek, illetve társaknak, akiket melléd állít majd a Sors következő életedben.” Leszálltam a szivárványról, és láttam, hogy a levegőből valaki nekem integet. Gyönyörű tűzvörös Griffmadár volt. Így szólt nekem: „Én vagyok Forrószív, most pedig leszállunk a hegy belsejébe, lefogadom, hogy ilyet még sosem érzel majd, mint amit most fogsz érezni…” Rám kacsintott és intett, hogy menjek vele. Felszálltunk a hegynek a tetejére, és ott láttam egy hatalmas krátert izzó lávával a közepén. Megijedtem, és vissza akartam fordulni. „Ne félj! Ha már megszokod a forróságot, akkor már egész jó lesz, nem fogsz megégni, megígérem!” Volt valami megnyugtatóan vonzó a hangjában, úgy éreztem, ez lesz a legjobb része a dolognak… a láva nagyon meleg volt, körülbelül úgy tudnám leírni, mintha szaunában lettem volna, aztán, ahogy szoktam a meleget, egyre jobban éreztem magam. Belül olyan volt, mintha valami hatalmas energia közelében lettem volna, és ez az energia letöltött engem, még sosem éreztem hasonlót. Forrószív így szólt: Most pedig meg fogjuk keresni azokat a társakat, akik teljessé teszik a személyiségedet, te egy eléggé kis gyámoltalan leszel kívülről, érzékeny leszel, belül viszont hihetetlenül erős. Ehhez a típushoz kellene párt találni, tehát meséld el légy szíves, milyen fiút szeretnél magadnak, jól fogalmazd meg, mit szeretnél, beszélj szívből, és válj eggyé a szavaiddal. Bármit mondhatsz, mond, ami először az eszedbe jut, szavaid mélyről fognak jönni, és vezetni fognak.

Én bátortalanul, de nekikezdtem: „Szóval, mivel nekem nem lesz erős természetem, ezért biztos erősebb természetű fiúkhoz fogok vonzódni. Szeretném, ha a párom megértő, és gondoskodó lenne, legyen védelmező, mert szerintem egy nőnek nincs nagyobb ajándék annál, ha úgy érzi, védelmezik. Szeressen túrázni, mert én nagyon szeretek sétálni, legyen hűséges, mert én is az vagyok, és fontos, hogy fogadjon el és szeressen azért, aki vagyok.” Kicsit összezavarodtam magamtól, olyan volt, mintha nem is én beszéltem volna, hanem valahonnan mélyről jönnének a szavak, ezért félve hozzátettem: „Kell még valamit mondanom?” „Azt is mond meg, mi legyen a rossz tulajdonsága, azt mondod, erős természetű legyen, azok szerinted nem önteltek?” Erre rávágtam: „Szerintem az nem jelenti azt, hogy öntelt lenne valaki, ha erős természet. Egyébként meg szerintem egy férfinál jó, ha van önbizalma, mert akkor én is meg tudok benne bízni, szerintem lehet ebből táplálkozni. Talán ez lehetne a rossz tulajdonsága, de szerintem ez nem is rossz, főleg, ha mellette megértő is, mert ha megértő, akkor önmagában is képes látni azt, amin még javítani kell, és szerintem. „És mit tudnál te adni neki, hogy őt teljessé tedd?” „Hogy én?” Kérdeztem meglepődve.  „Igen te, ki más?” Nevetett Forrószív. „Én feltétlen támogatásomat adom neki, akkor is hinni fogok neki, amikor senki más nem hisz. Akkor is meg fogom érteni, mikor senki sem érti. Akkor is gondját fogom viselni, amikor senki sem törődik majd vele. Én ott leszek mellette akkor is, ha már senki nincs ott. Mert én igazi társa leszek, míg élek.  „Ez nagyon szép, de egyben nagyon nehéz is. Meg kell találnod azt, aki ezt tényleg értékeli, mert nem minden férfi szereti, ha a nő ilyen áldozatkész. Lesznek, akik meg fognak ijedni tőled, erre készülj fel. Erre előtört belőlem valami, vadul kiabáltam: „Igen? Miért, a világnak talán karrierista amazonokra van szüksége? Akiknek mindenről saját véleményük van, és ezt mindenkinek kéretlenül az orruk alá dörgölik, akár kíméletlenül és kegyetlenül is? Akik csak önmagukkal törődnek, és a férfit csak irányítani akarják???” „Ej, de kikeltél magadból!” Nevetett Forrószív. „Ne aggódj, találni fogsz valakit, akinek pont erre van szüksége, de nem fogod őt azonnal megtalálni. Neked is fejlődnöd kell, míg tényleg teljesíteni tudod magadtól is, amiket itt elmondtál. Életed elején nem nagyon fogod ezeket felvállalni, menekülni fogsz a kapcsolatok, és az emberek elől. Aztán eljön a változás, szerinted ki fog megváltoztatni? „Hát az első nagy szerelmem, ki más?”  Válaszoltam.  Forrószív erre rám kacsintott. „Tévedés, egy lány lesz az…”Lezbikus leszek???” Kérdeztem döbbenten. „Nemm! Neked először egy társ kell, ez lehet nő is. A lényeg, hogy meg tanulj szeretni. „Először nagyon ellenálló leszel az emberi kapcsolatokban, rá kell először jönnöd, mennyire rossz, ha az ember egyedül van. Később pedig először ebbe az érzésbe fogsz beleszeretni, és utána keresni fogod, hogy valaki olyat találj, akinek a közelében ezt érezheted. Később már nem az érzést fogod szeretni, hanem egyre jobban a másikat, az embert. Már nem az érzésért vagy vele, hanem önmaga miatt szereted, azért amilyen.  Most pedig készülj fel az új életedre, de mielőtt még elmész, beszélj Jézussal.” Kissé megnyugodtam, úgy éreztem, talán még sem lesz olyan bonyolult a most következő életem, mint amilyennek először gondoltam, most már minden jobb lesz. Nem kell az embernek olyan erősnek látszania ahhoz, hogy megbecsüljék. Talán az, aki gyengéd, engedékeny, és toleráns, tudja a legtöbbet elérni az életben azzal szemben, aki örökké a saját akaratát érvényesíti. Úgy éreztem előző életemben épp eleget parancsolgattam, most pedig nekem fognak parancsolni… Érdekes helyzetnek gondoltam ezt, kicsit aggódtam, de ugyanakkor nagyon vártam is, mi fog következni ebből.

Elbúcsúztam Forrószívtől, még éreztem, hogy most fontos dolog fog történni, kicsit féltem.  Felszálltam az égbe, fel Jézushoz. Ő ott ült fent és így szólt: „2 kérdést fogok feltenni neked, mindegyikre olyan választ várok, mely bensődből sugárzik, ami a lelkedből jön tiszta és igaz, Válaszolj bölcsen. Az első kérdésem:

„Mit szeretnél elérni ebben az életedben?”

Gondolkodás nélkül feleltem: „Szeretnék sok jót tenni, például szolgálni másoknak, segíteni az embereknek azokkal az adottságokkal, amiket most megszereztem. Az én utam a tolerancia, a gondoskodás és a szeretet.

„Bölcsen feleltél!” Mondta Jézus, majd feltette a 2. nagy kérdést:

„Mit szeretnél tenni azokkal az emberekkel, akik előző életedben bántottak, hogy büntetnéd meg őket, ha megtehetnéd?” Kérdezte Jézus. Én pedig őszinte nyugalommal így szóltam:

„Szerintem a legnagyobb büntetés, ami csak létezik a számukra, hogy következő életemben szeressenek. És amikor rájönnek később, hogy én voltam az, akit annyira gyűlöltek, akkor megkérdezzék majd maguktól: Ezt a csajt utáltam? Ezt a csajt nem bírtam szeretni? Ezt a csajt csaptam be? És akkor rájöjjenek, hogy talán nem kellett volna, hogy ennyire gyűlöljenek. Uram Jézusom bármi lesz is, amit sorsul nekem szánsz, én bátran vállalom, kész vagyok arra, hogy félrerakjam az egómat, és magamat a 2. helyre rakva szolgáljam embertársaimat, és boldoggá tegyek mindenkit, akit szeretni fogok majd.

„Ismét bölcsen feleltél, legyen tehát akaratod szerint, viszont ezeket az információkat nem viheted magaddal, de lényedben mindig ott lesz, amit itt összegyűjtöttél, most pedig menj!

Én így szóltam: „Igenis Uram! De merre induljak el, elmondanád?” Ő nem válaszolt, csak mosolygott, és eltűnt a szemem elől…

Valami furcsát éreztem magam körül, mintha valami puha, folyékony valamivel lennék körül véve, akkor már tudtam, hogy egy anyaméhben vagyok, egyszer csak pislákoló fényt láttam, ami húzott magához, akkor már tudtam, itt a következő élet... Egy angyal visszahangzó szavait hallottam a fejemben:

"Most pedig kitörlöm az emlékeid,élj, és kezdj új életet!"

Szabadság élmény: Az ugatós kutya és a gesztenye

- Ej, ej, kis gesztenye, de sajnállak! Kiáltott az ugatós kutya a kis vadgesztenyének.

- Miért sajnálsz te engem? Kérdezte a vadgesztenye.

Az ugatós kutya el is mondta neki: - Azért, mert láttam jó anyád leejtett a földre, és nincsenek lábaid, mint nekem, nem tudsz szaladni, nem mehetsz, oda ahová szeretnél.

Az ugatós kutya, ahogy közelebb ment, akkor vette észre, hogy a gesztenye milyen parányi. Esetlenül hevert a földön, a fa alatt. Mondta is neki:

- Mihez kezdesz most, mivé lesz az életed? Nekem van családom, van házam, tudok ugatni, harapni, ha valaki bánt, de mit tudsz te? Kíváncsiskodott az ugatós kutya, mert úgy látta fel kéne vidítani a kis vadgesztenyét. A vadgesztenye így válaszolt:

Tudok nőni, majd beásom magam a földbe, egy kis esővízzel meghintetem magam, és a Nap aranyló fényétől én is olyan nagy és pompázatos oszlopa leszek az égnek, mint az anyukám. Az ugatós kutya rögtön elkeseredett:

- Még hogy a Nap melege? Inkább egy jó csülök csont, szörnyű, hogy a Napra van szükséged ahhoz, hogy szabadon nőhess… Az ugatós kutya meglepő választ kapott:

- És tán az a csülökcsont? Az a csont nem kell neked ahhoz, hogy erős légy? Neked más állatok élete által lesz eleséged, de én legalább a Föld Anyától és az Égi Atyától kapom az életet, nem ölök meg senkit… Az ugatós kutya mérges lett és így felelt:

- Nem is igaz, mert azt a szegény kis bárányfelhőt, aki tegnap született, te fogod majd megölni, mert az ő vízére áhítozol majd… a vadgesztenye békés nyugalommal így felelt:

- Te is meg én is mások élete által élünk, hogy aztán valaki másnak meg életet biztosítsunk. Lehet, hogy ha én megnövök, és magasan tornyosulok az ég felé, de minden ősszel az én kis tenyereim hullnak alá tőlem, de ezek majd táplálékul szolgálnak az Égi Anyának. Lehet, hogy minden ősszel, kis gyermekeimet mind odaadom az ember-gyerekeknek, hogy játszanak, rugdossák, vagy fapálcikára aggassák őket. Lehet, hogy egy napon jönnek az emberek, kivágnak és felvagdosnak tűzifának, vagy bútornak, de akkor én tárolhatom a kis kabátkákat, vagy szabadon éghetek a kandalló tüzében, meleget adhatok, és szállhatok az Égi Atya felé békében boldogan. Az ugatós kutyának elállt a szava:

- Tehát te örülsz annak, hogy másokért meg fogsz halni? A gesztenye ezt válaszolta:

- Mind meghalunk egyszer, de addig is szabadon dönthetünk a saját sorsunk felett, szabadon lélegezhetünk, szabadon élvezhetjük nyáron a nap melegét, télen a havat, ősszel az esőt, a szabadság az, ami minden lénynek jár a Földön. A kutya erre elszomorodott:

- Akkor én nem is vagyok szabad, rabságban élek, mert nekem az ételt az emberek adják, és egész életemet egy kertben élem le, néha sétáltatnak, de akkor is pórázon, mond kis barna gesztike, milyen élet ez?

A gesztenye erre így válaszolt:

- Szép! Te őrzöd a házat éjjelente, nehogy valaki bejöhessen! Te hajtod fejedet a gazdáid ölébe, ha szomorúak, te játszol a gyerekekkel és te tanítod meg a kicsiket arra, miért a kutya az ember legjobb barátja, ez nem rabság, ez feladat, nagyon szép feladat, amit ha jól csinálsz, akkor te is igazán boldog lehetsz. Aki boldog az pedig szabad is, mert a boldogság: szabadság, ami minden lénynek jár a Földön!

- Nekem is? Kérdezte az ugatós kutya. –Neked is! Válaszolta a gesztenye.

- Pajti gyere, megyünk enni! Kiabált Palika az ugatós kutyának, a kutya pedig futott felé, de közben visszaugatta a gesztenyének:

- Köszönöm gesztike, remélem, olyan szép nagy fa leszel, mint a mamád!